Ebben a fagyos, gondolatok és hó vadregényes sivatagában egy olyan hatalmas csendre ébredsz, mintha visszahallgatna. A táj végtelenül nyúlik, minden irány egyforma, minden árnyék a habozásod visszhangja. Elindulsz – nem azért, mert tudod, merre kell menned, hanem mert az egy helyben állás olyan, mintha feladnád magát a hideget.